Nagyon nehéz olyan tevékenységet találni egy szegregátumban, amiből bármilyen termelő tevékenység elindítható, olyan emberekkel, akiknek a munkavállalói kompetenciái nagyon alacsonyak. No, meg más sincs, sem megfelelő út, sem más infrastruktúra, sem szakképzettség, sőt, magas a kriminalizáció szintje, és nincs semmi közösségi támogatás a munka, a tanulás iránt.
Régóta keresgéljük, merre induljunk el. Mert munkahely kell, e nélkül minden fejlesztés értelmét veszti.

A kézművesség evidens volt, hiszen mi, régi alapítványi dolgozók ehhez értünk…ez indult hát el először (ez volt a SZUNO projekt).
Aztán vettünk egy, később még egy beltelket, egy majdcsak egy hektáros kerttel, és itt a mezőgazdaságot is próbálgattuk. Először a zöldségtermesztést. Az alapítvány saját tulajdonú földterületén és a toldi lakosok kertjében is beindítottuk a termesztést. Az általunk koordinált projektet a Magyar Élelmiszer Bank és helyi vállalkozások segítették vetőmagokkal, dughagymákkal, és vetőburgonyával. Ezeket kiosztottuk a családok részére és az alapítvány kertjeit is ezekkel vetettük be. Más pályázatokból fejlesztettük az infrasrutktúrát, vettünk használt traktort, kisgépeket, szerszámokat. Hamar látszott azonban, hogy ezzel csak az önfenntartást segítjük, eladni egy zsáktelepülésről, messze mindentől, nem lehet. Ebben az időben a vegyszermentes termeléssel is kacérkodtunk, de igazán piacát a térségben nem találtuk.

Aztán próbálkoztunk gyógynövényekkel, articsóka, máriatövis, körömvirág, fehérmályva termesztéssel… de hamar kiderült, fenntartható munkahely ebből sem lesz. A felvásárló nagyon alacsony árat adott érte, ráadásul itt is megnövelte a költségeket a szállítás. Ezek a tapasztalatok vezettek rá minket arra, hogy a feldolgozott termékekre kell koncentrálnunk. A gyógynövényes időszakban találtunk rá a csipkebogyóra, majd a kökényre. Ebből bőven van a környéken, vadon terem, és a helyiek is szívesen csinálják.

Az asszonyok lelkesen vágtak bele a csipkebogyó-, és kökénylekvár készítésbe. Két évnyi próbálgatás után úgy gondoltunk, hogy a receptúra kész arra, hogy a nagy közönséggel is megízleltessük a lekvárjainkat. Ám, hogy ezt megtehessük szükségszerűvé vált egy HACCP minősítésű konyha létrehozása. Több hónap felújítási-, és papírmunkának köszönhetően, elkészült Toldon az alapítvány telkén a feldolgozó üzem. A Badur Foundation támogatása illetve egy ‘AdjukÖssze’ nevezetű kezdeményezéséből befolyó összeg segítette a renoválást. A hivatali szervek 2016. július 1.-től kiadták az engedélyt a használatra.

Rengeteget ötleteltünk az üzem kihasználásán. Mikor már a felújítási műveletek folyamatban voltak, már akkor tervezni próbáltunk. Tudatosan ültettük, vetettük be a kertet. Az Unicredit Foundation jóvoltából egy (8X30 méteres) fóliában is termeszthettünk és korszerűsíthettük az öntözést. További munkavállalókat tudtunk alkalmazni. Terveink közt szerepelt zöldségchips és szárított paradicsom előállítása. Ezért megvásároltunk két nagyteljesítményű aszalógépet. Sajnos sok elpazarolt pénz, idő, energia, és alapanyag után sikertelenül zártuk a tavalyi évben ezt a projektünket. A géppel az eladó csőbe húzott minket, nem igazán alkalmas arra, amire vettük, most folyik, már hivatalos úton a huza-vona velük. Ezután a negatív élmény után, jött a gondolat, hogy nem hagyhatjuk, hogy a chipsnek szánt zöldségek tönkremenjenek. Zöldséglekvár készítésbe vágtunk, fűszeres céklalekvárt és sárgarépalekvárt készítettünk. Így két új termékkel tudtuk bővíteni a repertoárunkat. De itt nem szeretnénk megállni. Ugyanazon alapanyagok felhasználásával más típusi termék előállításával kísérletezünk. Cékla-, és sárgarépa chutney.. és fűszerek előállítása.

Közben, az eladások szükségessé tették a csomagolást is. A designt természetesen a megszokott Igazgyöngyös stílusban terveztük… a gyermekek által megálmodott, a felnőttek által megvalósított kifejezésmóddal.

Milyen eredményeket tudhatunk magunkénak ez alatt az időszak alatt? Mindenekelőtt, hogy azok a toldi emberek, akik dolgoznak benne, fejlettebb munkavállalói készségekkel rendelkeznek. Javult a szabálytartásuk, az együttműködési készségük. Ebben is rengeteg fejlesztést volt, ma is folyamatos a csapaton belüli, erre irányuló munkánk.

Két termékünk, a csipkebogyó és a kökénylekvár „kész”, piacképes produktum. Ennek értékesítési lehetőségeit folyamatosan keressük.

Az infrastruktúra adott arra, hogy zöldséglekvárokkal, vagy más feldolgozott zöldségekkel is foglalkozzunk, ehhez az alapanyagokat elő tudjuk állítani. Itt a termékfejlesztés szakaszában vagyunk.

Keressük a kapcsolatokat, hogy a SZUNO (romani nyelven: álom) kézművesprojekt, és az AMARI (romani nyelven: a mienk) élelmiszerfeldolgozó projekt erősíthessék egymást, összekapcsolva segítsék egymás eladhatóságát.

Az egész munkahelyteremtő elem tapasztalatait igyekszünk mérni, rögzíteni, a módszereket adaptálhatóvá tenni. Nagyon fontos ez, mert jelenleg még nem látni igazán sikeres, fenntartható, erre, a generációk óta mélyszegénységben és munkanélküliségben tengődő, zömében roma emberek foglalkoztatására irányuló modell. Ha sikerül fogást találnunk ezen a problémán, az nagyot lendítene a hasonló családok, térségek gondján.

  1. március